Pofon egyszerűen készíthető padlizsánkrém, amit aztán kenhetsz kenyérre, használhatod mártogatósnak, de akár köretként húsok mellé is.
Gazdag vitaminokban, folsavban, káliumban és még egy csomó minden másban is, na mi az?! És ha még azt is elárulom, hogy már időszámításunk előtt is közkedvelt volt a Távol-Keleten? Persze, hogy a tojásgyümölcsről van szó, ami nem más, mint a padlizsán!
A padlizsán eredetileg Ázsiából származik. Rendszertanilag a gyümölcsök családjába tartozik, ám mégis zöldségként kezeljük. Az indiai, a japán, a kínai és a koreai konyha előszeretettel használja ételeihez. Eredetileg csak kis tojásméretű volt, méretében meg sem közelítette a ma ismert példányokat. Szinte minden konyhakert szerves részeként termesztették.
Az arabok által került be Európába, és ők a mai napig úgy tartják, hogy csak olyan lányt szabad elvenni, aki legalább százféle képpen képes elkészíteni a padlizsánt. Na, hát ennyire imádják a tojásgyümölcsöt, és nem véletlenül, hisz tudják mennyire jótékony hatással bír a szervezetre.
Bár Ázsiában már i.e III. században is népszerűnek számított a padlizsán, Európába – s itt is legelőször Spanyolországba – csak a VIII. században került be. Ám a spanyol konyhán kívül nem igen lett népszerű. Aztán az 1300-as évek elején végre az olaszok is rájöttek, milyen remek alapanyag lapul a spanyoloknál. De az európaiak nagy része még ekkor is inkább valami fura, mérgező ételként tekintett a padlizsánra, és egészen a XVIII. századig főként dekorációs célra használták csak. Aztán egyszercsak megtört a jég, és hódításnak indult szerte Európában. És hogy miért ennyire közkedvelt a finom ízén kívül?
Mert a padlizsán tartalmaz:
- folsavat,
- mangánt,
- rézt,
- káliumot,
- magnéziumot,
- niacint,
- B3 vitamint,
- B6 vitamint,
- C vitamint,
- K vitamint,
- élelmi rostokat.
Ha azt halljuk padlizsán, rögtön a sötétlila színűre gondolunk. Pedig létezik belőle vöröses, halványzöld, vagy éppen sárga héjú is.
Ma már viszonylag könnyen beszerezhetjük bármelyik piacon, zöldségesnél, hipermarketben, az ügyesek pedig maguk is termeszthetnek. Arra mindig ügyeljünk, hogy szép, egészséges padlizsánokat vásároljunk, és még ekkor se tartogassuk sokáig otthon. Elvileg fagyasztani is lehet, de ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom.
Én vagy rántani szoktam, vagy grillezzük, vagy amit még nagyon imádunk, az a padlizsánkrém. Nálunk salátába ritkábban kerül, mert nyersen nem fogyasztható, így mindenképpen elő kell főzni. Aki pedig Franciaországban jár, ne hagyja ki a franciák nemzeti eledelét, a ratatouille-t, ami egy isteni padlizsános lecsó.
De most vissza kis hazánkba, és addig is készítsétek el minél többször, mert nem nehéz, és a hűtőben tárolva nagyon jól fog esni a melegben egy kis ropogós kérgű házi kenyérszeletre kenve!
A PADLIZSÁNKRÉM receptje:
Hozzávalók:
- 2 db közepes méretű padlizsán
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 dl tejföl
- feketebors
- só
Elkészítése:
- A padlizsánokat megmossuk, letörölgetjük, és egy zsírpapíros tepsire fektetjük őket. Favillával néhányszor beszurkáljuk a tetejüket.
- Sütőben kb. 3/4 óra alatt 200 fokon feketére sütjük őket.
- Ha megsült, óvatosan egy falapáttal is ketté tudjuk már vágni. Azonban vigyázzunk, a forró lé ne fröccsenjen ránk!
- A falapáttal simán le tudjuk kapatni a héjáról. Az így kapott belső részt egy tányérra tesszük hűlni.
- Amint picit kihűlt, kezünkkel kinyomkodjuk belőle a fölösleges nedvességet.
- Egy tálba tesszük a megmaradt padlizsánhúst, amihez apróra vágott vöröshagymát adunk, rányomjuk a fokhagymákat, hozzákeverjük a tejfölt. Végül ízlés szerint sóval, borssal ízesítjük. Jól elkeverjük az egészet.
- Aki nem szereti rusztikusan, az egy picit botmixerrel rásegíthet a krémesebb állagra, de nem ajánlom a teljes pépesítést, mert elveszti az igazi élvezhetőségét.
- Próbáljuk pár órára hűtőben tartani, nagyon szépen összeérnek az ízek.
Megjegyzések:
- Fa eszközökkel szoktam dolgozni, azért, hogy a padlizsán húsa ne feketedjen meg. Elvileg működik rozsdamentes eszközökkel is, de nekem a fából készültek tökéletesen beváltak. Ezen én már nem változtatok:)
- A padlizsán magja is ehető, nem kell külön eltávolítani. Sőt, ha grillezni szánjuk, akkor a héja is nyugodtan rajta maradhat.
- A fokhagyma és a vöröshagyma miatt én csatos üvegbe zárva tárolom, hogy a hűtőben ne kezdjenek el az illatok terjengeni.
- A padlizsánkrém fogyasztható mártogatósként is friss zöldségekkel, teljes kiőrlésű pitával, vagy tortillával, épp úgy, mint ez a szuper cukkinikrém is!
