A vizsgaidőszak, ha definiálnunk kéne, akkor sokak számára nem más, mint az egyetemi évek legrosszabb periódusa. Tudom, miről beszélek. Én is azok közé tartozom, akik vizsga hatására nem a legjobbat hozzák ki magukból. És jól tudjuk: a stressz inzulinrezisztensként még inkább kerülendő.
Pontosan nem is tudom, mikor alakult ki bennem, de tény: nem viselem jól. Sőt! 12 éve érettségiztem, elég jó eredménnyel, de a mai napig képes vagyok azt álmodni, hogy valami még sem sikerült, és ez kihat az egész életemre.
Aki hasonló cipőben jár, tudja, hogy ez egy szörnyű érzés. Akkoriban még nem is gondoltam, hogy ez az idő előre haladtával csak rosszabb és rosszabb lesz. Eljutottam odáig, hogy nem is olyan régen, mikor ismét nyelvvizsgázni készültem, a felkészítő tanárom annyival engedett utamra: “Bármi lesz is, ha már ott vagy, legalább menj be!”
Nyelvvizsga-para
Azt hiszem, ő jól látta a fejlődésemet, és a hirtelen “hanyatlásomat”. Bármennyire is mondogattam, hogy sima ügy; rengeteget készültem; nem érdekel; ha most nem sikerül, nem dől össze a világ stb. Vizsga előtt egy pár nappal elkezdtem butulni. Erre nem tudok jobb szót mondani. Amit eddig értettem, azt az agyam NEM AKARTA felfogni. Amit tudtam, az hirtelen homály lett. Ráébredtem arra, hogy én vagyok az, aki ezt az egészet magával műveli. Túlparáztatom saját magamat!
Ettől függetlenül másnap a vizsgaterem előtt várva konkrétan odáig jutottam, hogy nem tudtam hányjak vagy elájuljak. A torkomban dobogott a szívem, forgott velem a világ, zsibbadtak a végtagjaim. Ráadásul csúszás volt, így cirka másfél órát vártam arra, hogy behívjanak. Kihúztam azt a tételt, amiről azelőtt soha nem is hallottam. Itt jött a második pánik. Aztán valahogy az esélytelenek nyugalmával nekikezdtem. Bár tudom, ilyenkor a túlélésre játszom. Minél előbb szabadulni a szorításból. És ezt burkoltan képes vagyok a tudtukra is adni.
Utólag persze már okos az ember, hogy mit hogy kellett volna mondania. Másnap odáig jutottam, hogy újra éltem a vizsgámat, frappáns gondolatokkal tudtam teletűzdelni, le tudtam volna hengerelni őket. Na igen….én azok közé tartozom, akik ha 100%-osan megtanulnak valamit, akkor reméljük, hogy a 60%-át át is tudom adni abban a pillanatban. Rádöbbentem, hogy nincs értelme, hogy mit hogy kellett volna. Emészthetem magam, begolyózhatok, de azzal nem leszek előrébb. A vizsgarutin, mint olyan, nálam pedig nem ismert fogalom.
Szóbelik
Ez (sajnos) így ment egész egyetemi éveim alatt is a vizsgaidőszak során. Egyszerűen kirázott a hideg akkor, ha szóbeliznem kellett. A sors furcsa fintora, hogy ha prezentálni kell valamit, bármiről, de nem jegyre játszunk, akkor simán megugrom a dolgokat. A teljesítmény értékeléssel vannak problémáim. Sokáig töprengtem azon, hova vezethető ez vissza. Rájöttem. A gyerekkoromra. Mindig jó tanuló voltam, de valahogy az alap volt. Versenyről versenyre jártam. Ellenben ha valami rosszabb jegy becsúszott, ott vége volt a világnak. A későbbiekben ez volt a meghatározó gondolat minden egyes szóbeli vizsgámnál. Nem is magam miatt. A környezetem volt az, akinek a kedvében akartam járni. És ez régen rossz.
Mindig irigykedve néztem azokat a csoporttársaimat, akik bejöttek egy átmulatott éjszaka után úgy, hogy azt se tudták melyik vizsgán vannak. És az egész vizsgaidőszak során nulla felkészüléssel, laza mellébeszéléssel sikerült legalább egy 3-ast, de inkább 4-est összekaparniuk. Mindig. Én a “becsületesebb” fajta voltam, ha valamit nem tudtam, azt bevallottam. Az órákig tartó semmiről rizsázás nekem nem ment.
Át kellett értékelnem a dolgokat. Sok mindenben meg tudom erőszakolni az agyamat, irányítani, akkor miért ebben vallanék kudarcot?
Nekem ezek az apró trükkök sokat segítenek, ha hasonló helyzetbe kerülök:
1. Tervezz előre
Ha egy kényelmetlen szituációhoz hozzá tudjuk szoktatni magunkat, az már fél siker. Készüljünk fel a lehetséges csavarokra, fejben menjünk végig a vizsgán. Ez pláne egyszerű, ha ismerjük a tanárt. Sokat segíthet, ha egy olyan előadóban vizsgázunk, ahol már jártunk. Idézzük fel a termet, a berendezést, és máris komfortosabban fogjuk érezni magunkat, ad egyfajta biztonság érzetet. Szánjunk erre is időt, és közben ne engedjük, hogy a légzésünk felgyorsuljon, ezáltal ráparáztassuk magunkat. Gyakoroljuk el a szituációt minél többször.
2. Keresd meg a stressz okát, próbáld meg kezelni azt
Mindannyiunknál visszavezethető a szorongás – vagy ha jobban tetszik vizsgadrukk – valami múltbéli eseményre. Lehet ez egy vizsgaidőszak során balul elsült vizsga, egy rossz jegy következménye, egy jogtalan érdemjegy, túl nagy elvárások, melyeket magunk állítottunk fel, vagy éppen a megfelelés utáni vágy. Menjünk vissza a múltba, és keressük meg a probléma gyökerét, hogy aztán orvosolni tudjuk azt. Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy lerázzuk magunkról a vizsgával járó felesleges stresszt.
3. A helyes légzéstechnika
Fontos, hogy meg tudjuk találni a módját a saját magunk megnyugtatásának. Szerencsés az, akinek elég annyi, hogy magában mondogatja, milyen nagyszerű, milyen sokat tanult, mennyire lehengerlő lesz a vizsgán. Na ez nekem nem jön be. És itt jön egy nagyon jó technika: irányítsuk a légzésünket. Szapora szívverés, émelygés, szédülés és még sorolhatnám. Nálam is ezek játszottak, de nagyon gyorsan lehet ezen segíteni, ha jó mély levegőt veszünk, bent tartjuk pár másodpercig, majd lassan fújjuk ki. Ezt ismételgetve hamarosan jobban leszünk, és újra normálisan fog működni a testünk.
4. Tudatos testbeszéd
Adott egy kényelmetlen szituáció, ahol erődön felül kell teljesítened? Fontos, hogyan prezentálod azt. Nyugodtan el lehet mondani, hogy nagyon izgulsz (ha még nem látnák rajtad eléggé). Ezen felül, fontos, hogy magabiztosságot sugallj! Nem, a kettő nem ellentétes egymással. Izgulsz mert sokat készültél, komolyan veszed, és magabiztos vagy, mert tudod is, amit megtanultál. Hidd el, egy vizsgaidőszak csak egy pont az életedben, még ezer ennél fontosabb mérföldkövek lesznek.
A legjobb trükk a fentebb említettek igazolására, ha tudatosan figyelsz a testbeszédedre. Gondolom, azt mondanom sem kell, hogy szépen beszélj, artikulálj, hallható legyen, amit mondasz. Ezen felül ülj egyenesen, karjaidat ne fond keresztbe. Az ugyanis az elutasítás jele. Ne babrálj a tolladdal, se a papírral. Legjobban nekem az vált be, ha egyenes háttal ülve, a kezeim a combjaimon vannak. Amennyiben tudsz rá figyelni, lehetnek a kezeid az asztalon, de csakis nyitott helyzetben. Sose könyökölj, és ne tedd a szád elé a kezedet!
Ha állva felelsz (például egy államvizsgán), kezedet nyugodtan fogd össze hátul, ezáltal egyenes testtartást biztosítasz magadnak. Nincs kiábrándítóbb annál, mint mikor egy vizsgázó félig behajlított lábbal áll, esetleg a lábai keresztbe vannak, vagy még össze is fonja a karjait. A testtartást nyugodtan gyakorold be, és olyan helyzetekben, amikor nem figyelnél rá, kezd el tudatosan használni (pl. vacsora közben).
A szemkontaktust pedig végig próbáld tartani a vizsgáztatóval, ezáltal jelzed, hogy figyelsz rá, érdekel a véleménye (még ha nem is). Ne süsd le a szemeidet, egyrészt, nehezebben fogja érteni, mit mondasz, másrészt, ordítani fog belőled a bizonytalanság.
5. Figyelj az étkezésre
Bár ilyenkor sok ember küzd a gyomorgörccsel, ami magával vonzza, hogy enni sem bír, muszáj figyelni rá. Lehetőleg ne egyél mellé, tartsd a megszokott időpontokat, szénhidrát mennyiségeket. Vizsgaidőszak alatt szegény szervezet így is stressznek van kitéve, nem kell még neki a fölösleges hipózás is. Pláne nem vizsga előtt közvetlenül, netán közben. Vizsga előtt egyél olyan dolgot, ami serkenti az agyműködést, például magas kakaótartalmú csokit (bár ezt egy inzulinrezisztensnek mondanom se kell).
6. Szánj időt a mozgásra és a pihenésre
Egyrészt fontos a mozgás, mert oldja a stresszt és jobban fogsz tudni koncentrálni. Jó megoldás erre a szabadban való futás, de már a gyorsabb gyaloglás, vagy biciklizés is. A friss levegőtől felélénkülsz, a vizsgaidőszak terhe alól kibillent, újult erővel tudod belevetni magad a tanulásba. Másrészt kell az a kis szabad idő, amit nem magolással töltesz, hanem az agyad pihentetésével. Emellett a megfelelő mennyiségű alvás és meditálás is jó hatással lesz a stressz csökkentésére. Legyen az akár egy nyugodt negyed óra, míg kikapcsolsz, és elengeded a vizsgával kapcsolatos gondolataidat. Azért a balanszra figyeljünk, ne essünk át a ló túlsó oldalára, és ne menjen a sok pihenés a tanulás rovására!
7. Higgy magadban
A magabiztosság sugárzásáról már beszéltem, de közben fontos, hogy belül is megérezd a saját önbizalmadat. Ha szorongsz is, győzd meg az agyadat, hogy jól fogsz teljesíteni. Amennyiben lelkiismeretesen felkészültél, nincs okod a magabiztosságodat felülírni. Légy sugárzó, hagyj nyomot, és szerezz jó jegyet!
Mindenkinek, aki vizsgázik, vagy vizsgára készül, nagyon drukkolok!!!!