A stressz mai világunk velejárója; bármennyire is tudjuk, hogyan mérgezi az életünket és az egészségünket. Legtöbbször nehéz ellene tenni, de nem lehetetlen. Ahhoz, hogy felismerjük, mennyire fontos a kezelése, meg kell értenünk, miként hat a szervezetünkre.

“Ne stresszeljen annyit!” hangzott az endokrinológusom szájából. Hogy tényleg felfogjuk, milyen fontos szerepe van ennek az egy mondatnak, át kell látnunk, mi játszódik le bennünk stressz hatására.

Mindenki ismeri azt az érzést, mikor stresszhelyzetben rosszabbul működik. Figyelmetlen, szétszórt lesz, ingerlékeny, fáradékony, étvágytalan vagy éppen az ellenkezője: farkasétvágyat fedez fel magán. Ezek mind olyan tünetek, amelyekkel a testünk jelzi, hogy számára nem ez az ideális állapot. Aztán jön a visszafordíthatatlan, mint például az inzulinrezisztencia; ami nem véletlenül lett napjainkban oly “elterjedt”. A stressz nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a helytelen táplálkozás és a mozgáshiányos életmód mellett még tovább roncsoljuk a szervezetünket.

Az inzulinrezisztenciának nem kedvez a stressz. Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy sokkal nagyobb eséllyel lesz cukorbeteg az, aki stresszes életet él. Persze nem minden stresszes emberből lesz cukorbeteg, de a számok évről évre növekednek. Szakértők szerint pár évtizeden belül minden 3. ember cukorbetegséggel fog küzdeni! Ez azért elgondolkodtató.

A kortizol tehet mindenről

A múltkor már írtam arról, miként játszik szerepet a rendszeres sportolás az inzulinrezisztenciában szenvedők életében. Ezt elolvashatjátok ITT.

Most egy kicsit a pszichés oldaláról közelíteném meg a dolgokat.

Az sajnos tény, hogy a mai világban rendkívül sok stresszhatás ér minket. Jóval több, mint akár csak 100 évvel ezelőtt. Ez köszönhető a társadalmunknak, az értékrendeknek, a világ alakulásának és még rengeteg dolognak. Mindenképpen meg kell különböztetnünk a “rövid távú” stresszt, és a szervezetünket érő, hosszú időn át tartó, folyamatos túlterhelését.

Az előbbinél szervezetünk a kortizol, vagyis a stresszhormon segítségével győzi le a hirtelen felmerülő stresszt. Ez lehet egy baleset, egy vizsga, egy verseny, valamilyen hirtelen, nem várt esemény, akár egy megijesztés is. Ekkor a mellékvese kortizol termelése megnő annak érdekében, hogy a szervezetet felkészítse a hirtelen támadt stresszre, és annak átvészelésére. A kortizol fő feladata, hogy szabályozza ebben a helyzetben az anyagcserét, immunválaszt váltson ki, szabályozza a vér cukor és inzulin szintjét és a vérnyomást.

A kortizol valójában állandóan jelen van a szervezetünkben, és normál esetben hullámokban választódik ki: legnagyobb mennyiségben kora reggel, késő este pedig a legkisebb.

Patkányokon végzett laboratóriumi kísérletek során megfigyelték, hogy a stresszhatást remekül ki tudják védeni az alanyok, amennyiben megfelelően működik a mellékveséjük. A kísérlet második felében a patkányok mellékveséjét eltávolították (amelytől természetesen életképesek maradtak), majd stresszhelyzetet állítottak elő számukra. Mivel nem volt mi termelje és szabályozza a kortizolt a szervezetükben, így a stresszre nem is tudtak megfelelően reagálni, a patkányok kimúltak. Egyértelmű, hogy mennyire fontos szerepe jut ennek a hormonnak az élőlények szervezetében.

A szervezet felborul

A stresszhatás másik esete, amikor valamilyen folyamatos stressz alatt áll a szervezetünk. Ez lehet kiskorból hozott dolog, munkahelyi stressz, megfelelésvágy, anyagi gondok miatti hosszan tartó idegeskedés (pl. egy hitel) és még sorolhatnám. Ilyenkor a mellékvese megkapja az utasítást, hogy több kortizolra van szüksége a szervezetnek, és elkezdi eszeveszettül termelni azt. Ez a kezdeti fázis. Ilyenkor az ember még jól érzi magát, képes a munkáját ellátni, nem jelentkeznek a tünetek, csupán laboratóriumi körülmények között mutatható ki az emelkedett kortizol szint.

Következő fázisa, mikor a mellékvese ugyan észleli, hogy jóval nagyobb mennyiségű kortizolra lenne szüksége a szervezetünknek, de egyszerűen már képtelen azt előállítani. A folyamatos és kielégíthetetlen kortizol szint miatt egy idő után annak termelése csökkenésbe kezd és egy egészen alacsony szinten megáll. Reggelre pedig már nem lesz belőle elég; például innen is érezhetjük, hogy alig bírunk felkelni már. További tüntetek: ingerlékenység, szorongás, fáradtság, lelassult anyagcsere, végtagfázás, rendszeres vírusos fertőzések, nehéz elalvás.

Ennek az állapotnak a következtében felborul a hormon egyensúly. Mostmár a testünk érzékeli, hogy nagyon alacsony a kortizol szintje, és többre lenne szüksége, tehát minden erejét arra fordítja, hogy előállítsa a kívánt mennyiséget. Igen ám, de ennek következtében az összes többi hormon előállítása háttérbe szorul. Ráadásul az okos szervezetünk ráeszmél, hogy a rendelkezésre álló progeszteronból kortizolt tud előállítani, és ezt meg is teszi. Ezáltal viszont már nem lesz nehéz kitalálni, minek a szintje fog csökkenni: hát persze, hogy a progeszteroné. Szépen el is indult a dominó effektus.

Stressz az inzulinrezisztenciában

Amikor az orvos kevesebb stresszre int, annak bizony oka van. Méghozzá az, hogy a stressz nincs jó hatással az inzulinrezisztenciára sem. Stressz hatása alatt a kortizol minden mozgósítható energiaforrásunkat azonnal aktiválja, hogy leggyorsabban felhasználhassa azokat. Ennek a hatása, hogy megemeli a vércukor szintet, beindítja a zsírszövetek lebontását és az izmokat is elkezdi szabad aminosavakká bontani. Hatására csökken a glükóz felvétele a sejtekben, ezzel biztosítva a magas vércukor szintet. Blokkolja az izomsejtek inzulinreceptorait, hogy az izmok ne tudjanak glikogént építeni a vérben keringő glükózból.

A szervezet kortizol kibocsátásának hatására elkezdi lebontani az izomban található fehérjéket, mely által aminosavak szabadulnak fel. Ezek az aminosavak azután a májba kerülnek, ahol glükózzá alakulnak át, amelyet a szervezet, mint energiaforrást tud hasznosítani. Ez az a folyamat, ami megemeli a vércukor szintet, és ami által az agynak elegendő glükóz áll a rendelkezésére energiaforrásként. Egyazon időben közben a szervezet többi szövete csökkenti a glükóz felhasználását a kortizol hatására.

Mostmár látjuk, hogy a kortizol, vagyis a stresszhormon többek között csökkenti a sejtek inzulin érzékenységét, lassítja az izmok glükózfogyasztását és a fehérje szétbomlásának kárára megnöveli a vércukor szintet.

Kezelési módok

Rendszeres sport:

A testedzés egyfajta stresszhelyzet a szervezet számára. Ugyanakkor, ha figyelünk arra, hogy az edzés ne haladja meg a képességeinket, tehát nem terheljük túl magunkat, akkor a szervezet el fog kezdeni ehhez a rendszeres stresszhez alkalmazkodni. Így növelni fogja a stresszválaszban résztvevő anyagok termelését (pl. a szerotonint). Ezért van az, hogy hosszú távon a rendszeresen végzett sportnak jó hatása van a szervezetünkre.

Stresszcsökkentő ételek:

Számos ételnek tulajdonítanak stresszcsökkentő hatást (és ugyanígy stressznövelő hatást is), ezt vizsgálatok bizonyítják. Ezek közül az előbbiek növelik a szerotonin termelődését, míg mások közvetlenül képesek az agyban a stressz csökkentésére. Ilyenek például az alábbi ételek:

• fokhagyma
• lilahagyma
• spárga
• búza (a búza önmagában szerotonintermelő hatású, természetesen IR diétában a tk. búza a megfelelő választás)
• gyömbér
• leveles zöldségek (káposzta, karfiol, saláta, brokkoli, kelbimbó)
• ánizs
• zellermag
• édeskömény
• petrezselyem
• majoranna
• alma
• körte
• paradicsom
• avokádó
• zeller
• cékla.

Jóga, meditáció:

Vérnyomáscsökkentő hatású, stresszoldó. A jóga megnyugtat, segíti a légzés szabályozását, szerotonin termelő hatású. A meditáció mind a lelkünket, mind a testi tüneteinket képes enyhíteni, azáltal, hogy az agyhullámok alfa állapotba kerülnek, ami a gyógyulás szintje.

Napfény:

Optimalizálja a szerotonin szintet, antidepresszáns hatása bizonyított. Télen megfigyelhető, hogy a kevesebb napfény hatására hamarabb lebomlik a szervezetünkben a szerotonin. Ezért ilyenkor különösen fontos figyelnünk a megfelelő pótlásáról.