Gyorsan megírom ezt a kis szösszenetet, mert nem tudom, meddig bírom még…. nem éppen erre számítottam, amikor az inzulinrezisztencia diéta kellős közepén (értsd: no cukor, fehér liszt és minden egyéb fújj-fújjj!!!) úgy gondoltam letesztelem a szervezetemet.
Egész szépen sütött a nap, mikor berendeltem egy hamburger menüt magamnak ebédre. Kíváncsi voltam. Fene a kíváncsiságomba!
Szóval vettem a szokásos mobil appot (mert hát modern ember nem telefonálgat fölöslegesen), az egyik megbízható ételes céget, és rendeltem. Hamburgert, cheddar sajttal, mindenféle cuki szósszal, fehér, szezámmagos buciban. Mindezt menüben, szóval sültkrumpli és coleslaw sali (amerikai káposzta sali) is dukált hozzá. Azért csak tanultam valamit az inzulinrezisztencia diéta alatt: 13:00-ra itt legyen az ebéd! Ezzel a résszel nincs is gond.
Gondolatok
- benyomás: megérkezett a futár, kedves, jó fej, energikus. Egy zacskó szénhidrátért és cukorért cserébe adtam neki némi aprót…. ééééééés nem jött az a régi, szuper érzés 🙁 Nem volt, hogy végre itt a futár a finom hambucival. /Pedig direkt olyan helyről rendeltem, ami régen is bevált./
- benyomás: a hamburger megfelelő méretű, van benne minden, aminek kell. A káposzta salit keveselltem első ránézésre, de hát lehet nem is finom, úgyhogy nincs morcizás. A steakburgonya kicsit duplán sült, de kit érdekel, éhes voltam, na.
- benyomás: a krumplin a sok só. Ettől bizony elszoktam. 3 falat és két pohár víz után álltam neki a hamburgernek. Ettem, de fura volt. Nem az íze, hanem az ÍZE! Elszoktam tőle. Éreztem a szószokban lévő cukrot. A hamburger hús sóját. A coleslaw szupi volt. Édes, ahogy szeretem. Tudom, cukor van benne. Az agyam rögtön jelezte.
- benyomás: a hamburger felénél elfogott valami fura érzés. Rázott a hideg minden újabb falatnál. A steak burival feladtam a harcot, de a káposzta salival elég jól űbereltem a hamburgerezést. Egyre keservesebben ettem, míg a vége előtt kb 5 falattal muszáj volt feladnom. Ételt nem dobunk ki, de ezt muszáj volt.
- benyomás: mindent eltüntettem a pultról, ne is emlékezzek erre. Nem volt éppen élvezetes az ebéd.
Az, hogy azt se tudtam, mit, és mennyit eszek, most nagyon is direkt volt. Akkor még nem hittem, hogy ennyire bánni fogom.
Én és a cukorterhelés
Én vagyok az a baromi szerencsés, és ritkább eset, akinek úgy lett diagnosztizálva az inzulinrezisztenciája, hogy nem igazán voltak tünetei. (Talán a fokozott édesség utáni vágyat ide sorolhatom, de ez nem igazán zavarta a mindennapi ritmusomat.) Jól tudom, mások ezerszer rosszabb helyzetben vannak, mire kiderítik a diagnózist, és elkezdődik a diéta.
Ettől függetlenül persze elkötelezetten tartom az étrendet, és minden egyebet. Rendszeresen járok cukorterhelésre, ami meg kell mondjam, egyre jobban hazavág engem is. De tűrhető. Nincs bajom a 75 g tömör szájösszetapasztóan édes glükóz elfogyasztásával, és az utána levő órák is inkább csak unalmasak. Tény, a fejem fájni szokott, érzem, hogy gyengébb vagyok. És ez minden egyes terhelésnél erősebb, de még bőven jól vagyok. A mai akciómnál is hasonlót vártam, de ami az ebéd után jött…..
Miért vagyok birka, hogy ezt (t)ettem?
Igazából, ha kívülről szemlélem magam, csak röhögni tudok, mennyire szánalmas, hogy azt hittem, ezt diéta alatt könnyedén megúszom. Nem nevezem nevén a céget, ahonnan a hamburger menü jött, mert erről nem ők tehetnek. De onnantól, hogy kidobtam a maradék ételt, azt hittem jobb lesz. Nem lett. Sőt! Rosszabb…sokkal, sokkal rosszabb.
- Eltelt 10 perc, rám tört az eszeveszett hányinger. Emellé hidegrázás párosult. Ittam jéghideg narancslevet, töménytelen mennyiségű mentes ásványvizet. Nem lett jobb.
- Eltelt 1 óra, és csak még rosszabb lett. Már-már azt kívántam, bárcsak túladna a szervezetem rajta, csak, hogy megnyugodjon végre. Közben már kémiai folyamatokat képzeltem magam elé, mit csinálnak éppen a szerveim, a sejtjeim. Sorry érte!
- Az iszonyatos émelygés mellé kedves kis fejszétrobbantós fejfájás is párosult. Nem hogy kiváltotta volna az előbbi tünetet, ráerősített. Itt már bizton tudtam, soha többe nem lesz ilyen kísérletem!
- Várom a nap végét, de nem halad az óra! Közben az extra alacsony vérnyomásom is megemelkedett, és a szívem elkezdett szúrni. Nem tudom, ez véletlen egybeesés-e, de azért nem jó érzés. Mindenesetre végigvettem a fejemben a mentők-tűzoltók-rendőrség szentháromság telefonszámait. Csak a biztonság kedvéért.
- Végre úgy fél nap után, rengeteg elfogyasztott ásványvíz után jobban vagyok. Nem jól, de jobban. Megmaradok. A mai uzsi kimaradt, egyszerűen bármilyen (akár diéta pozitív) étel gondolatától rosszul voltam.
Konklúzió
- Elvetemült vagyok:)
- Többet nem kísérletezem, mert felborulok.
- Egy poszt nem ér meg annyit, hogy egy napig ilyen K.O legyek (pedig nem gondoltam, hogy ebből a kis akcióból írás születik).
- Halál a cukorra, és mindenre, amibe fölöslegesen belepakolják!
- (egy ideig nem kívánom most a hamburgert….coleslaw sali receptem meg már van:)
- Ne csináljátok utánam!!!!!
P.S:
Fotó nem készült az ebédről….nem gondoltam volna, hogy így hazavág. És nem akarok senkit se ilyen elvetemedésre bátorítani, mint a mai volt!
+ Plusz infó:
Ha szeretnétek diétába illeszthető hamburgert készíteni, akkor a 32 Tuti Házi Recept Cukormentesen e-book nektek való!
