Nagy valószínűséggel eljön mindenki életében a pillanat, amikor cukorterhelés elé kell néznie.

Orális GlükózTolerancia Teszt, azaz szájon át történő, előre meghatározott mennyiségű cukoroldatot megelőzően és követően, vénás vérből történő cukor-, és gyakran inzulinszint kiértékelésének eszköze. Tök jó bonyolultan hangzik, pedig ha ezt most olvasod, akkor már vagy találkoztál vele, vagy hamarosan fogsz!

Na de induljunk az elejéről! Mi is ez az egész, mire jó, mikor kell elvégeztetnünk!

 

Mi az OGTT?

Az OGTT rövidítés az angol szóösszetételből ered, ami nagyon hasonló a magyarhoz: Oral GlucoseTolerance Test. Célja megvizsgálni a páciens vércukrának és inzulinjának reakcióját alap állapotban, és cukoroldatos ital bevitelének hatására. A vizsgálat vérvételekkel történik.

 

Hogyan zajlik?

A teszt folyamán kezdő lépésként vért vesznek a pácienstől, és egyúttal megnézik azt is, hogy egyáltalán terhelhető-e. Ha túl magas a kezdő, vagyis az éhomi cukorérték, akkor ennyi volt a buli, pakolhat a kliens, és mehet haza. 7,0 mmol/l -től nem végezhető a terhelés.

Nálam az éhomi cukor minden terhelésnél 4,8 mmol/l körül szokott lenni, szóval abszolút terhelhető vagyok.

Ha viszont valakinél eléri, vagy meg is haladja a kezdő érték a 7,0 mmol/l-t, akkor akár gyanakodhatunk gondra is; de nem feltétlenül, hisz egy érték még nem érték. Érdemes egy másik időpontban újra nekiveselkedni. Ugyanis nagyon sok minden adhat fals eredményt, és itt most nem csak az éhomi vérvizsgálatra értem, hanem komplexen az összes értéken módosíthat.

Ilyen események például:

• műtét utáni lábadozás,
• szülés utáni időszak,
• vizsgaidőszakos stresszhelyzet,
• és minden olyan, amikor a szervezet nagyobb stressznek van kitéve.

 

De most nézzük az optimális esetet:

Ha rendben van az éhomi cukorérték, ott helyben kevernek egy kis glükózoldatot nekünk. Ez felnőtt pácienseknél 75 g glükózt* + egy pohár vizet jelent. A koktélt 5 percen belül kell meginni, ott helyben. Nekem az vált be, ha lehúzom egyben az egészet, így csak egyszer, a legvégén érzem az édes ízt.

Amint megittuk, lehet kifáradni a váróba, és nézni az órát. Az 1. illetve a 2. órában ismét vérvételre kell bemennünk a nővérhez. Az idő leteltét mindig nekünk kell figyelnünk és jeleznünk! /Illetve, ha az orvos úgy kéri, akkor akár 30, 90. perces vérvételek is lehetnek./

Az utolsó vérvételt követően a vérvételi hely kora délután beküldi a központi laborba a levett véres kémcsöveket. Ezt még aznap kiértékelik, és amennyiben más, hosszabb időt igénybe vevő laborvizsgálatot nem kértünk, magánlabor esetében este e-mailen, állami rendszerű vérvétel esetén pár nap múlva személyesen kapjuk meg az eredményünket.

/Itt hozzáteszem, ha államiban vetetjük le, de ugyanabba a központi laborba kerül a mintánk, aminek magán vérvételi pontján régebben már jártunk, ergo megvan nekik az e-mail címünk, úgy kiküldik még aznap az eredményt e-mailben a központi laborból./

* gyerekeknél testsúly alapján számolják ki a glükóz mennyiségét az oldathoz.

 

Hol végeztessem el?

Én azt a nézőpontot vallom, hogy egyszerűbb egy jó, megbízható magánlabort keríteni a környékünkön.

Sajnos az állami laborokkal az a gond, hogy:

• beutaló kötelesek; és nem nagyon szokták csak úgy ilyen “piszlicsáré” ügyek miatt kiírni az orvosok a hárompontos cukor- ÉS inzulinterhelést.
• az oldathoz szükséges glükózt valamelyik gyógyszertárban nekünk kell megvenni (nem vényköteles, ára párszáz forint), de bekeverni már a laborosok fogják,
• bármennyire is előre veszik a terheléseseket a laborosok, várni kell,
• sokszor nincs elég hely leülni két vérvétel között,

Előnye viszont, hogy ingyenes – már ha valóban sikerül célt érnünk, és nem akadunk fenn egyik ponton sem, hogy a végén valamit csak nem néznek a terhelésünknél – .

 

A magánlabor ezzel szemben eléggé zsebbe nyúlós, cserébe már-már luxusvérvételen érezhetjük magunkat.

Előnyei többek között:

• nem kell gyógyszertárba rohangálni a glükózért,
• előre lefoglalt időpontra megyünk a vérvételi pontra,
• kényelmes helyünk lesz a várakozás alatt,
• sok helyen a “buli” végeztével lehet ingyen kávét, teát fogyasztani,
• estére általában már küldik is a leletet e-mailen,
• rengeteg helyen szombaton is vesznek vért, így még a munkahelyről sem kell elkéreckedni arra a fél napra

 

Szóval mindkettőnél van pro és kontra, ki-ki döntsön maga, mit tud intézni az eü. rendszerben, illetve mit bírnak az idegei/pénztárcája.

 

Mikre kell előtte, közben, illetve utána figyelnem?

Van néhány megszívlelendő szabály, amit illik betartani egy jó páciensnek.

Megelőző napon:

A terhelést megelőző napokban is ugyanazt az életet kell élni, mint a többi átlag napon. Ugyanúgy tartani a diétát, sportolni. Ez fontos. Viszont ha késő délutáni, esti edzésünk van, azt hagyjuk ki előző este már.

Az étkezést valószínűleg kicsit át kell majd ütemezni, mivel terhelés előtt 12 órával már nem szabad ételt fogyasztani. Így a vacsi már nem férne bele. De ugye bele kell férjen. Mindenképp vigyük be a megfelelő napi ch adagunkat! Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha másnap reggel 7.30-ra megyünk a laborba terheltetni, akkor előző nap este 19.30-ig meg kell lennünk a vacsoránkkal is.

Folyadékot fogyasztani (leginkább vizet) éjfélig még lehet; illetve terhelés előtt max 2 dl buborékmentes ásványvíz elfogyasztása megengedett.

Terhelés napján:

Reggel, terhelést megelőzően szigorúan tilos enni, kávét inni, dohányozni!

Lehetőleg próbáljuk úgy csinálni a napunkat, hogy terhelés előtt ne végezzünk aktív testmozgást se. Én a kutyámat utána viszem el a “reggeli” sétájára, ami nálunk egy elég aktív, dinamikus, hosszan tartó tevékenység.

Terhelés alatt:

Az éhomi vérvétel után megkapjuk az itókánkat. Némi citromot facsarhatunk a glükózoldatunkba, hátha jobb lesz az íze; ezt viszont mindig nekünk kell biztosítanunk. Célszerű valami kis üvegbe előre kifacsarni otthon, nem ott parádézni, esetleg mindent szétfröcskölni a citromlével:)

Miután megittuk az oldatot, két korty víz engedélyezett, aki küzd az émelyítően édes cukor bent maradásával, de több nem.

Állami vagy magán, az időt minden esetben nekünk kell figyelnünk, nem a nővérnek – mint fentebb írtam. Ilyenkor mindig prioritást élveznek a terheléses páciensek, szóval ne legyünk bátortalanok jelezni. Cukorterhelés esetén a szigorú óránkénti (egyes esetekben félóránkénti) vérvétel nem csak ajánlott opció. 10-15 perces csúszás már jelentősen torz eredményt adhat!

Vérvételek között egyébként inni, enni, mászkálni, dohányozni, pláne a labort elhagyni szigorúan tilos! Ezek mind módosíthatnak az eredményen! Le kell csücsülni, beállítani az órát, és elővenni egy könyvet vagy újságot.

Terhelés végeztével közvetlenül:

Mikor levették az utolsó adag vérünket is, végre kicsit észhez téríthetjük a szervezetünket. Ajánlom a sok mentes víz fogyasztását, és a magunkkal vitt reggeli helyben történő elfogyasztását. Nem éri meg felpattanni és elrohanni.

A nap többi része:

Igyekezzünk kizárólag lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztani, mivel a cukorterhelés, és reggelivel való csúszás már így is sokk a szervezetnek.

A nap többi részében osszuk el a kimaradt szénhidrát mennyiséget, a napi előírt a nap végére teljesüljön! Ez nálam a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a reggelim 10 órakor lesz, az ebéd a szokásos 1 órakor, tehát kimarad a tízórai, aminek ch mennyiségét nagyjából szét kell dobálni az ebéd, az uzsonna és a vacsi között.

Cukorterhelés napjára én nem javaslok sporttevékenységet, többet segít egy nagy séta a friss levegőn!

Másnap:

Minden ismét visszatérhet a megszokott kerékvágásba.

 

Milyen tapasztalataim vannak a terhelésekről?

Körülbelül két évvel ezelőtt volt életem első terhelése. Kapásból magánlaborba mentem, nem volt kedvem az sztk-s hercehurcához.

Nem kezdődött jól, mert az éhomi vérvétel és a 75 g glükózoldat megivása után kérdésemre simán elengedtek ügyeket intézni. Cukorterhelés után. A lényeg az volt, hogy egy óra múlva ismét tudjanak belőlem vért venni. Ez, ha jobban belegondolunk, nagyon nagy felelőtlenség volt – főleg az ő részükről! Ha útközben elájulok, vagy csak rosszul leszek, senki nem tudja, mi bajom van. A folyamatos rohangálástól ráadásul az eredményeim valószínűleg nem is tükrözték a valóságot! Persze ekkor még senki nem figyelmeztetett, hogy ezeket mind nem szabad!

Következő alkalommal

már egy másik cég laborjába mentem, ahol jócskán kiképeztek cukorterhelés témában. Azóta is ide járok, – bár már messzebbről. Az ott dolgozók mindig kedvesek, segítenek, és úgy is, hogy tudják jó néhány alkalom már a hátam mögött van, mindig elmondják a biztonság kedvéért a tudnivalókat és a szabályokat.

A terhelés mindenhol terhelés, és megszokni azt hiszem nem lehet. Speciel nekem nem a cukoroldat megivása a legrosszabb rész. Sőt, számomra a citromlé is csak egy plusz macera, így én nem szoktam élni vele (egyszer próbáltam). Nem mondom, hogy finom, de simán lehúzom.

Viszont ahogy egyre távolabb kerülök a cukros életemtől, úgy egyre több tünet jön elő az ilyen vizsgálatok alkalmával. A legelején, mikor hozzá volt szokva a szervezetem a töménytelen hozzáadott cukorbevitelhez, semmi bajom nem volt. Úgy 3 terhelés kellett ahhoz, hogy igazán elkezdjem érezni az “áldásos” hatását. Először csak iszonyat levertté tett aznapra, más bajom nem volt tőle.

Mostmár ott tartunk, hogy legutóbb például a cukros lötyi után fél órával már kis híján szétrobbant a fejem, és úgy 2 percenként ásítoztam. Ezek tipikus tünetek, de illik jelezni a vérvételes nővérnek, legalább akkor, mikor megyünk a következő tűszúrásra. Egy óra múlva egyébként ahogy jöttek, úgy nagyjából el is múltak ezek. De nyilván borzasztó éhes voltam egész idő alatt, tudva, hogy nem ehetek, és ott a szendvics a táskámban.

A kései reggelimhez egyébként tükörtojásos szendvicset vittem zöldségekkel, hogy legyen megfelelő szénhidrát, fehérje, zsír is az étkezésemben. Ennek elfogyasztása és vagy 3 pohár mentes víz megivása után mertem csak elindulni, és beülni az autóba, hazavezetni.

/Tudok olyan esetről, mikor még a pláza parkolójából sem ért ki a pasas az autójával, mikor vezetés közben elájult a terhelés után, csak mert nem evett; szóval ez nem vicc!/

A terheléses napom többi részén hullámzóan jött rám a levertség érzése és a fejfájás. Ez van, ezt kell szeretni. Ami ilyenkor segíthet, ha bőséges mennyiségű vizet fogyasztunk, és ha az idő megfelelő, sétálgatunk a friss levegőn.

 

Változások a magánvérvételi központban

Kiváncsi voltam, hogy a GDPR magyarországi bevezetése óta változott-e valami a laboros adatfelhasználásnál.

A recepciónál történő bejelentkezést követően aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy az e-mail címem kezeléséhez hozzájárulok. Továbbra is így küldik ki a leleteimet, illetve aki kér, a hírleveleket is.

Valószínűleg a fentieknek köszönhetően szigorúbb lett a hozzáférési kód is a saját leletünkhöz.

Ami nem változott, az a 15%-os kedvezmény, ami bevallom néha jelentős összeg tud lenni. Pláne, mikor nem csak terhelésre megyünk, hanem mondjuk becsúszik egy kis D vitamin csekkolás, és kis pajzsmirigy hormonsor lekérés; s még ki tudja mik.

 

 

Inzulinrezisztencia miatt keresed a finomabbnál finomabb cukormentes recepteket? Tudod egyáltalán mi az IR, hogyan alakul ki, hogyan előzhető meg, milyen kezelési lehetőségek és kiegészítések vannak? Hogy milyen lehetőségek vannak az állami és a magánegészségügyben? Hogy mely élelmiszereket illesztheted bele az életmódodba? (nyugi, sokkal többet, mint azt hinnéd!)

Ezekre és még számos – valószínűleg a te fejedben is keringő – kérdésre kapsz választ az Inzulinrezisztencia e-book-ból. A tudományos tényeket kiegészítve a saját és pácienseim tapasztalatai alapján állítottam össze; diagramokkal, színes ábrákkal és fotókkal, táblázatokkal, és mintaétrenddel. Az e-book oldalát itt találod!