Az inzulinrezisztencia diagnosztizálása után általában lesokkolódnak az érintettek, mert nem tudják mi ez, mivel jár, hogy kell kezelni, és mi lesz ha nem törődnek vele. Az első néhány (néha sokkoló) gondolatokat most megosztottuk egymással. Erről szól ez a mostani bejegyzés.

Az elmúlt napokban a Facebook oldalamon feltettem a nagy kérdést, mivel nagyon kíváncsi vagyok, kinek mit jelent az inzulinrezisztencia. Csak 1 szó érdekelt, ami legelőször bevillan az agyunkba. Természetesen a válasz magamban is megfogalmazódott már.

 

Ahogy ti látjátok

Számítottam a vegyes reakciókra, hiszen nem vagyunk egyformák, az állapotunk súlyossága is más, mint ahogyan az orvosaink, a kezeléseink, a testünk reakciói is. Kicsit ez olyan, mint mikor el kell dönteni egy ételről, hogy finom-e. Van, aki él-hal érte, mást pedig a hideg is kirázza. Nos, szerencsére azért egyre többen látjátok az inzulinrezisztencia napos oldalát, ami mindenképpen motivációként szolgál azoknak, akik jelenleg még inkább egy problémaként élik meg.

Szép számban jelentkeztetek, akik a minőségibb élethez, az új ételek megismeréséhez, vagy az új sportok kipróbálásához hasonlították az inzulinrezisztenciát. Sokszor a felelősségteljességgel asszociáljátok, úgy, ahogy én magam is. Az pedig már-már természetes, hogy az első gondolatunk, ha betévedünk egy boltba, az lesz, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő c-u-k-o-r-m-e-n-t-e-s ételt.

Sokunknál az IR egyéb betegségekkel karöltve jár; nálam ez ugye a pajzsmirigy alulműködés. Laikus ismerőseim konkrétan ki vannak borulva, ha meglátják, mennyire alacsony a testhőm:) Pedig nem ez a legfőbb problémám. Másoknál sajnos a PCOS is befigyel, kellemetlen, komoly tüneteket okozva. Egyértelmű tehát, hogy ezekben az esetekben az IR-PCOS összefonódik a gondolatainkban.

Többen is vagyunk, akiknek a rendszeresség ugrik be először, mióta tudnak a diagnózisukról. Gyanítom azért, mert előtte náluk sem volt ez természetes dolog, mint sajnos nálam sem. Azt hiszem, ha valamit vissza lehetne csinálni, ez lenne az.

Viszont nagyon jó olvasni, mikor pozitívumként nyilatkoztok az állapototokról, és ezáltal nagy lépést téve a gyógyulás felé. Ilyenkor jönnek el a sikerélmények, fogyások (kiknek ugye hízások), javuló laboreredmények, hipózás mentes időszakok, és persze a női ciklus rendeződése (bár még bőven lehetne sorolni, miért is jó odafigyelni az IR pilléreire).

A kérdésem kapcsán kaptam pár privát üzenetet, amiben egyelőre a kétségbeesettségé a főszerep. Ez teljesen természetes egy friss diagnózis után, mikor nem tudjuk hova tenni az új szituációt, és az információhalmaz olyan szinten végtelennek látszik, hogy az ember szívesen fordulna el tőle. Mindenki átesett ilyenen az elején, azt gondolom. Keep calm, lesz ez még ígyse!!!!

És akkor jöjjön, nekem mit is jelent az inzulinrezisztencia.

 

Lehetőségek tárháza

Szeretem saját magam meghozni a döntéseimet. Ez igaz az életminőségemre is. Egy percig sem volt kérdés, ha ezt dobta a gép, akkor beleállok és felveszem a harcot. Bizony, az eleje harcolós. Azóta már úgy tekintek az egészre, hogy lehetőségem nyílt egy tágabb világot megismerni.

Bevallom, előtte sosem kóstoltam az édesburgonyát, a csicseriborsót, a teljes kiőrlésű kenyeret, a mandulatejet. Sosem álltam neki otthon elkészíteni a madártejet, a zsemléket. Egy új világot fedeztem fel, ami ráadásul még számtalan lehetőséget tartogat. Megismerhetek új termékeket, új beszerző helyeket, új embereket, tanulhatok magamról.

Ugyanazt gondolom, ha a sportra terelődik a téma. A futás lett az új szenvedélyem, amit az IR-em nélkül sose kezdtem volna el. Nem vagyok rest mozogni még akkor sem, ha éppen nyaralunk. Nem kötelességből, hanem mert jól esik! Azt hiszem ez a felfogás kell ahhoz, hogy pozitívan szemléljük az új életünket.

Csomó mindent fel tudok sorolni, amiért jó, hogy kiderült az inzulinrezisztenciám, így lehetőségem van:

• változtatni
• megóvni az egészségemet
• új ízeket felfedezni
• új receptekre lelni
• új alapanyagokat kipróbálni
• új emberekkel megismerkedni
• önfegyelmet gyakorolni
• bővíteni a tudásomat étkezés és a testem működése terén
• nem eltunyulni
• jobban magamra figyelni
• minél több aktív mozgást kipróbálni
• bátran kísérletezni
• empátiát gyakorolni
• segíteni
• rendszerességet vinni az életembe
• javítani az életminőségemen
• javítani a laborértékeimen
• erőt adni
• motiválódni
• tenni egy lépést azért, hogy a cégek észrevegyenek minket, ezáltal kiterjedjenek a lehetőségeink, legfőképpen az élelmiszerek és a gyógyítás terén.

Nem hiába az utolsó dolog a felsorolásban az, ami miatt próbálok minél több magyar céget megismerni és bemutatni nektek, illetve magunkat megismertetni velük. Nem is hinnétek, mennyire sokan vannak, akik először tőlem hallanak az IR-ről, viszont az első reakciójuk, hogy kis változtatással tudnának segíteni nekünk! És akarnak is! Szóval kedves társaim, lesznek még itt a blogon meglepetések!!