Mennyire lehet bonyolult az étkezés egy diétázónak, ha nem az ő problémája van a középpontban?
Kapásból rávághatjuk a kérdésre válaszként, hogy IGEN! Mert sokszor nincsenek felkészülve a diétázókból a cateringes cégek. Közben meg a válasz úgyis az, hogy NEM. Ezért, amit alább olvashatsz!
Hányszor, de hányszor hallottam már, hogy valaki azért szakad el a baráti körétől, s a társasági eseményeket azért mondja le sorra, mert “Jaj, mi lesz, ha enni kell”. Ha ezzel az étkezés parával küzdünk mi is, akkor nem jó oldalról közelítjük meg a dolgokat.
Azt hiszem nem mondok újdonságot azzal, hogy ez az egész inzulinrezisztencia-mizéria nem egy pár napos, vagy pár hetes dolog! Úgyhogy jobb megbarátkozni vele!
Tehát ki kell alakítani az élhető rutint, és fejbe vésni pár alapszabályt. S ha álmából is keltik fel az embert, tudni kell felsorolni néhány alternatívát a nehezebb helyzetekre.
Nehezebb helyzetek alatt értem:
- szülinapok, névnapok…
- kőbe vésett ünnepek, mint pl.: karácsony, húsvét, szilveszter…
- hétvégi bulik, közös ebéd/vacsora a haverokkal…
- “random” események: esküvők, puccos partyk, gálaestek, jótékonysági vacsorák…
- és a hétvégén váratlanul ránk köszöntött kajaidő, valahol az Isten háta mögötti bizonytalan terepen.
Nyilván mindig mindenre nem lehet felkészülni, de az utolsó akár máris kipipálható. Ehhez súgót a plázás ebédlelőhely listában találsz.
A többihez pedig figyelj, mert most jön a segítség! Csak, hogy túléljük (és még élvezzük is)!
HAVEROK KÖZT REGGEL, DÉLBEN, ESTE ÉTKEZÉS
Talán mindenki életében ott vannak azok a haverozós, beülős helyek, ahova az ember leginkább beszélgetni tér be. De ha már ott van, előbb-utóbb az étkezés is szóba kerül.
Nekem volt olyan baráti találkozóm, amit egy kávézóban tartottunk kora délután. Előtte munkából jöttem, pont meg tudtam még bent ebédelni. Alapból nem járok kávézókba, így annyira nem ismertem az ottani étkezési lehetőségeket. Azt viszont tudtam, hogy nem akarok felpattanni pár óra múlva az asztaltól, azzal, hogy haza kell mennem enni. Így vittem magammal gyümölcsöt. Senki nem jött oda piszkálni az ottani dolgozók közül, hogy mégis mit képzelek, hogy ott állok neki hozott cuccot enni. (Azért azt hozzáteszem, kekszet vagy péksütit nem lenne pofám ilyen helyre vinni!).
De ültünk már be délután salátabárba, vagy gyros-oshoz is haverokkal.
Nyilván, olyan is megesett, amikor ebédelni vagy vacsizni jöttünk össze. Volt, ahol megkaptam a társaságtól azt a “hálás” feladatot, hogy nézzek én éttermet, illetve az étlapot, mert úgyis én vagyok a gyenge láncszem.
És bizony voltam már úgy is barátokkal étteremben, hogy örültem, végre nem nekem kell keresgélnem. Azt hiszem, ahogy látták rajtam, mennyire könnyedén állok a diétához, mennyire nem reagálok túl egy-egy ismeretlen étkezési lehetőséget, úgy ők is sokkal lazábban kezdték kezeli (vagyis engem kezelni az IR-emmel).
Az viszont még soha nem fordult elő velem, hogy egy étlapot kinyitva ne tudtam volna valamit enni. Én például a krumplit, mint Jolly Jokert, általában az ilyen eseményekre tartogatom. Otthon nagyon ritkán eszem; hisz annyi más köret van, ami viszont étteremben szinte alig fellelhető.
KÖTELEZŐ CSALÁDI ÜNNEPLÉSEK
Keresztelő, névnap, elsőáldozás, diplomaosztó, érettségi, egyebek. A családi bulik nálunk viszonylag hasonlóan telnek: lényeg, hogy mindenki együtt legyen, de az étkezés itt is főszerepet kap. Ha a teljes család összejön, akkor elég népesen vagyunk, így általában éttermezés a vége.
Ha viszont valamelyik rokonhoz megyünk, akkor lehet választani az alábbi alternatívákból:
- bízni a jó szerencsében, hátha gondolnak ránk is,
- udvariasan megköszönni, elmagyarázni, és előkapni a farzsebből a teljes kiőrlésű kenyerünket,
- beállni segíteni a főzésbe, így akár eddig ismeretlen alapanyagot is bemutathatunk a családnak.
Ha viszünk magunkkal ételt, illik előre jelezni, nem csak úgy beállítani az ételes dobozkákkal – pláne nem ritkán látott rokonok esetében. Ellenkező esetben könnyen sértődés lehet a vége.
PIROS BETŰS ÜNNEPEK
Ezek közül a karácsonyt szeretem a legjobban, mert nem gáz egy tálca cukormentes, IR barát sütivel odaállítani. Tipikusan az az ünnep, amikor mi anyukámmal össze is beszélünk, hogy ő milyen sütiket fog készíteni. Igen, nekem is baromira fáj néha nézni a csodás kókuszkockát, a méteres kalácsot, a mézeskalácsokat, a bejglit és a hatlapost…
…De az én mentőmellényem, hogy megcsinálom magamnak diétás verzióban, és ugyanúgy odateszem a családi asztalhoz a cukrosok mellé. Aki akar, természetesen vehet belőle. Az előre gondolkodás eredménye: nem bűnöztem, nem leszek rosszul, mégis ugyanúgy tudok ünnepelni, mint a többiek.
Nálunk a többi ünnep szerencsére nem ilyen felhajtásos. A húsvétot speciel alapból nem kedvelem: próbálok ilyenkor pár napra elbujdosni, és száraz, pacsulimentes hajjal megúszni az egészet. De a fentiekhez hasonlóan lehet kivitelezni ezt is, vagy akár a szilvesztert is.
MA VAN A SZÜLINAPOM!
Neeem, igazából van még egy cirka hét addig. De a szülinap igazán fontos esemény, akár a sajátunk, akár más szerettünké.
Cukormentes, és diéta-barát lisztes tortákat dögivel lehet már kapni kis hazánkban is. Szerintem abszolút nem ciki a saját tortánkat magunknak intézni, de ha ez mégsem tetszik, legalább súgjunk az illetékesnek, hogy mégis hol és mit keressen. Aki nincs ebben az egész milyen alapanyagot szabad, milyet nem témában, annak igazán nehéz és átláthatatlan lehet.
Én a diétás életem óta mindig paleo tortát kaptam az egyik kedvenc cukrászdánkból. Idén viszont előre leszögeztem, saját sütésben gondolkodom.
De nem ez az első cukormentes szülinapi torta, amit megsütöttem; és ha minden jól megy, nem is az utolsó. Szóval amúgy mindenkit csak biztatni tudok!
Más tészta, mikor vannak azok az élethelyzetek /lásd: haverod szülinapja, ahol csak te egyedül lennél IR-es diétán tengődő, a másik 20 fő akármit ehet/, ahol nagyon valószínű, hogy nem fognak a kedvedért mindent átvariálni. Én legalábbis nem várom el, sőt.
Kicsit halkan mondom, mert sosem szeretem ezt a részt, de nyilván mindenki maga dönti el, belefér-e neki az egy szelet cukros torta, vagy tud anélkül is létezni, hogy akkor, abból épp nem eszik. Én a magam részéről ki tudom zárni azt az oldalát, miszerint: “Engem büntet az élet. Még ezt a sz*ros cukros tortát is néznem kell, és nem ehetNÉK belőle”.
Nyilván, ha ez az érzés tör ránk egy torta láttán, együnk. Lehetőleg minél kevesebbet. Pláne akkor, ha még Merckformint, vagy hasonló hatóanyagú gyógyszert is szerünk. Ugyanis nagyon csúnyán pórul lehet járni a kettő összekombinálásával! De a diéta miatti bedepizés sem jó megoldás!
Amúgy lehet kicsit vad a gondolkodásom, de a saját szülinapomon nyilván letojom, más esetleg nem lelkesedik a cukormentes édességért. Akkor ő nem eszik belőle. A saját szülinapunkon legyen lehetőleg olyan torta, amivel kellőképpen, bűntudat nélkül meg tudjuk ünnepelni, hogy mióta boldogítjuk embertársainkat a Földön.
MIKOR EGY PORSZEM VAGY EGY NAGY ESEMÉNYEN!
Nem hiába a végére hagytam a legizgalmasabb részt!
Ezek azok az események, amiknél általában földhöz verjük a kis fenekünket, hogy egyáltalán meghívtak minket. Ilyenek tipikusan a tavasztól őszig tartó időszak esküvő-dömpingjei. Aztán az ősz beköszöntével elkezdődnek a gálák, mindjárt itt vannak az évértékelők, céges vacsik, átadók, stb.
Tökre örülünk, hogy részesei lehetünk az eseménynek, ám a következő percben elszáll a lila köd, és marad a nagy kérdés: Egy újabb nyilvános étkezés. Mit fogunk mi enni????
Jöjjön egy kis gyakorlati rész:
Idén két esküvőt tudtunk le, egy hónap csúsztatással. Mindkettő a szokásos 16:30-17 órai kezdettel indult. Visszaszámolva, legkésőbb 15:00-kor taxiba kellett ülnünk. Most ez egy diétázó inzulinrezisztens szempontjából annyira nem baráti időpont.
Én – nagyon kevés kivételtől eltekintve – 13 órakor ebédelek. Ezt most szándékosan előrébb hoztam fél órával. Így teljes harci díszben, taxiba szállás előtt még le tudtam némi (szigorúan!) lassan felszívódó szénhidrátot nyomni a torkomon – uzsonna címén. Innen már kihúztam a kb. 19 órai kezdetű vacsoráig.
És itt egy jó tanács: bármennyire is pici az a borítéktáska a csini rucihoz, tessék beledobni pár szem Gullon kekszet (a maltitra érzékenyek mondjuk még véletlenül se; nekik akár egy Korpovit is jó lesz). Azért nem a kakaós csigát, Knuspit stb-t ajánlanám, mert előbbieket legalább el lehet diszkréten is morzsálgatni.
Aztán csak eljön a vacsi ideje. Íme az egyik esküvő csodás ültető kártyái, illetve a menü. Tanulmányozzátok, és kiváncsi vagyok, ki mit választana ezek közül inzulinrezisztensként. De ugye nyilvánvaló, hogy itt sem haltam éhen?!
Bevallom én sem ismertem előre a menüt, de néhány tipp, hogy ne ezen izguljunk, míg eljutunk a boldogító IGEN-től a vacsoraasztalig:
- Amennyiben tudjuk, hogy a héten esküvőzni fogunk (márpedig jó esetben nagyon-nagyon előre szoktuk tudni), akkor lehetőleg hagyjuk ki a heti menüből a burgonyát. Ez mindig egy szuperjó alternatíva. Mert, hogy mi van általában egy többopciós menüben? Fehér rizs, burgonya, tészta fehér lisztből, esetleg párolt zöldségköret, salátazöldségek.
- Nyilván, ha a héten krumpliztunk, akkor se csináljuk meg, hogy inkább nem eszünk semmilyen szénhidrátot, mert hamar le fog oltódni az a bizonyos villany! Ősrégi, agyon koptatott, de még mindig igaz az IR-diétára: Rosszat enni még mindig jobb, mint semmit sem enni!
- Húsoknál keressük a panírmentes husikat. Nem jártam még olyan lagziban, ahol csak panírozott csirke vagy sertés lett volna. De ha így is lenne, akkor is szépen kettéválasztható a hús és a panír. Bár szerintem ha nem fejenként 5-6 hússal számolunk, belefér a panír is.
- Ne kövessük el azt a hibát, hogy a levesből megesszük a csigatésztát, mert úgy is csak egy kicsi csalás. Utána a rántott husit, hisz az is csak egy kicsi. Mellé fehér rizst, nyilván az is csak egy kicsi. Viszont a sok kicsi csalásból végül nem is olyan kis mennyiség lesz! Próbáljunk észnél maradni és nem Hűbele Balázs módjára mindent magunkba falni.
- És szépen hagyjuk meg a többi vendégnek a tipikus lagzis süteményeket.
Ami az esküvő fénypontját, a tortát illeti, én bizony vagyok olyan rohadt mázlista, hogy rám ilyen tekintetben gondoltak mindkét esküvőnél:) Így lelkiekben nem készültem, hogy tortaszelet nélkül maradok.
Egyébként azt illik hozzátennem, hogy nagyon meglepett, hogy cukormentes torta is lesz az esküvőkön. Ugyanis nem várom el, sőt, sosem vártam el, hogy egy olyan helyzetben, ahol én vagyok kb az utolsó fontos ember, tekintettel legyenek rám. Nyilván baromira jól esett az gesztus, de amennyiben csak cukros esküvői torta lett volna, akkor sem problémáztam volna, vagy éreztem volna magam kevésbé jól.
A fentiekhez hasonlóan állok hozzá akkor is, ha valamilyen más eseményre vagyok hivatalos. Úgy fogom fel a dolgot, hogy ezek nem rólam szólnak, az étkezés az én speciális esetemben másodlagos. Így én személy szerint nem szoktam jelezni, hogy más ételeket, alapanyagokat igényelnék.
De! Aki úgy érzi magát nagyobb biztonságban, komfortosan a társasági étkezés során, annak a következők a tippjeim:
- már a meghívás alkalmával jelezze, de legkésőbb a visszaigazoláskor, hogy esetleg mást szeretne enni,
- akár előre lehet érdeklődni, mi lesz a menü,
- ha nem lesz számára megfelelő, akkor vihet magával köretet /ezt én mindenképpen jelezném előre a szervezőnek/,
- azt viszont ne csináljuk meg, hogy semmit nem eszünk egész este!
És a legeslegfontosabb: érezzük magunkat jól ezeken az eseményeken, és ne hagyjuk, hogy az étkezés, az ételek befolyásolják a jókedvünket!
Ha érdekel milyen volt a tavalyi gálavacsorán, és miket ettem, itt utána tudsz olvasni!
