Kedden hivatalos voltam egy jótékonysági gálavacsorára a Stefánia Palotába. Gálavacsora ide vagy oda, nekem azért okozott némi fejtörést mit fogok ott kapni.
Lélekben volt időnk felkészülni, de az ételsort csak az utolsó napokban kaptuk meg, és még a rendezvény előtt ki kellett választanunk mit szeretnénk enni a 3féle háromfogásos menüből. De erről majd később.
Közösségi élet
Év vége van, sűrűsödnek a társasági események: céges karácsonyok, baráti vacsorák, családi éttermezések, látogatás jó távoli rokonokhoz. Ez egy inzulinrezisztens életében nem feltétlenül a felhőtlen boldogságok netovábbja… kellene hogy legyen, DE az a helyzet, hogy tudnunk kell elengednünk ezt a témát, és nem hagyni, hogy szétbombázza az amúgy is zűrös, nyüzsgő évvégénket.
Májusban már írtam arról, hogyan oldom meg a nyaralást úgy, hogy se főznöm ne kelljen pihenés alatt, se előre bekészített ételekkel ne kelljen akár Világvége-országba utaznunk. Pláne azért készülök ilyen tudatosan kis hazánkban is, mert külföldön sokkal nehezebb dolgom van egy hasonló szituációban. Gondoljunk csak bele, megérkezem Ferihegyre két óriás Szíj Melinda szatyorral a kezemben, amikből csak úgy illatozik az IR töltött káposzta, a sült édesburgonya fasírttal vagy a párolt spárga – zöldborsó kombó némi hagymás csirkecombbal. Garantáltan nem jutnék túl a biztonsági kapun, de hogy fel a gépre sem, az már fix.
Trükközz okosan!
Visszakanyarodva a keddhez, semmiféle pánik nem ült az arcomra, mikor szembesültem azzal, hogy a vacsorán másokra vagyok utalva; pláne, hogy A, B és C menüből is lehetőségem volt választani. De nem parázok étteremben, családi összejöveteleken és sehol, ahol elvileg kéne. Nem, és nem. Nem fogok, mert sokkal jobban szeretném jól érezni magam. Ilyen volt a mostani jótékonysági vacsora is.
Ez a gálavacsi tipikusan az “átlag” embereknek készült: nem volt opció ha valaki ételérzékeny, vagy finnyás…. Mondjuk ha az előbbi lenne, gondolom jelezhettem volna előre, biztos találnak rá megoldást. Azért azt meg kell említenem, a három menüből a legutolsó nagy meglepetésemre egy jó kis vega ételsor volt. Minden bizonnyal ilyenkor én vagyok túl lelkes, hogy gondolnak rájuk, még úgy is, hogy én speciel imádok húst enni, és most sem voltam hajlandó lemondani róla.
Mivel magáról a gálavacsora programjáról jó pár héttel előre tudtunk, így volt időm étkezés-ügyileg felkészülni: az ezt megelőző napokban szigorúan kerülöm a tésztákat, burgonyát, és a töménytelen mennyiségű párolt zöldségek fogyasztását is. Utóbbit azért, mert van amikor már zöldségsokkot kapok, nem jó, ha ez épp a Joker-napon jön ki nálam. Ezek betartásával bármit is hozzon ki a pincér, garantáltan nem maradok éhes. Ellenben ha előtte nap spagettin és hasábon éltem, már szépen áthágom a szabályokat, nem beszélve az utána lévő kellemetlen mellékhatásokról. Szóval a módszerem nálam mindig beválik!
És íme a keddi vacsorám, ami az alábbiakból állt:
- Gyöngytyúk erőleves zöldséggyöngyökkel és húsgaluskával
- Kemencében sült kacsacomb, narancsos barnamártással, hercegnő burgonyával, karfiol- és brokkolirózsával
- Karamellás málnatorta
A levesben nagy mákomra csak zöldségek és húsgombócok voltak. Semmi cérnametélt vagy csigatészta, aminek nagyon örültem, mert bevallom, ilyen eseményen szerintem nem túl előkelő félrepiszkálgatni a tésztadarabokat az első fogásból. Meg úgy semelyik fogásból sem.
A gálavacsora főételeként kacsacombot tálaltak, karfiol- és brokkolirózsával, némi hercegnőburgonyával. És itt jött igazán jól, amit már előbb is említettem!
Zárásként kihozták a desszertet, egy kis málnás édességet karamellszószban. Nagyon nem is fókuszáltam rá, mikor választottam a menümet, mert mindháromé cukros desszert volt, így tudtam ezt a sztorit dobhatom is. A sütik tálalása és a díszítése egyébként pazar volt, a szemnek mindenképp gyönyörködtető. Merő kiváncsiságból megkóstoltam (a karamell öntet szerencsére csak mellé volt csurgatva), és ismét konstatáltam, milyen gejl a hagyományos édesség nekem. Rögtön mérhetetlen cukros ízt éreztem a számban; édes volt, tömény édes. Mindig írom, mennyire eltávolodtam és leszoktam az édes ízről, de most ismét meglepődtem. Nem a desszertben, de még csak nem is a cukrászban van a hiba, valószínűleg ha átlag ember lennék, ízlene. De nem vagyok!
Ezt leszámítva a fogások nagyon finomak és gusztusosak voltak, és a hangulat, a szórakoztatás is megfelelő volt. Remélem a rendezvény elérte eredeti célját, mert igazán jó volt rajta részt venni. És a pocim is tele lett 🙂
Az gondolom ismét kihoztam ebből a gálavacsora menüjéből a maximumot, amit csak lehetett! Lehet utánam csinálni!
/Az este folyamán nem éreztem alkalomhoz illőnek, hogy fotózgassam az ételeket, így képek most nem készültek ezekről./
